Kárpáti Kaligula

írás az írás - játék

Hans-Georg Gadamer, Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázata, Budapest, Gondolat, 1984.  
 

II. A Mûalkotás ontológiája és ennek hermeneutikai jelentősége 
 

A játék mint az ontológiai explikáció vezérfonala 
 

a)A játék fogalma 
 

      "Amikor mi a művészet tapasztalatával kapcsolatban játékról beszélünk, akkor játékon nem az alkotó vagy az élvező viselkedést s főleg nem a lelkiállapotot érjük, s egyáltalán nem egy szubjektivitás szabadságát jelenti, mely a játékban tevékenykedik, hanem magának a műalkotásnak a létmódját." (88)

      "A játszás sajátos lényegvonatkozásban áll a komollyal." (88)

      "Nem az a komolyság teszi a játékot  játékká, amely mintegy kivezet belőle, hanem csakis magának a játéknak a komolysága." (88)

      "A játék létmódja nem engedi meg, hogy a játszó úgy viszonyuljon a játékhoz, mint valami tárgyhoz. A játszó jól tudja, hogy mi a játék, s hogy amit tesz, az 'csak játék', de nem tudja, hogy mi az, amit itt 'tud'". (88)

      "... a műalkotás igazi léte abban áll, hogy tapasztalattá válik, mely megváltoztatja a tapasztalót. A művészet tapasztalatának a 'szubjektuma', az ami megmarad és megőrződik, nem annak a szubjektivitása, aki tapasztalja, hanem maga a műalkotás. Ez az a pont, ahol jelentőssé válik a játék létmódja. Mert a játéknak saját lénye van, függetlenül azoknak a tudatától, akik játsszák. Játék van ott is, sőt tulajdonképpen ott van játék, ahol nem a szubjektivitás magáért valósága  határolja körül a tematikus horizontot, s ahol nincsenek szubjektumok, amelyek játékosan viselkednek.

A játék szubjektumai nem a játékosok, a játék a játszók révén csupán megmutatkozik." (89)

      "... a játék legeredetibb értelme a mediális értelem." (89)

      "... a játéknak elsőbbsége van a játékos tudatával szemben..."  (90)

      "... minden játszás játszottság..." (91)

"A játszás az, ami a játékost hatalmában tartja, ami behálózza a játékba, ami játszatja." (91)

      "Maguknak a játékoknak különbözik a szelleme." (91)

      "Egy játék lényegét azok a szabályok és rendek alkotják, melyek előírják a játéktér kitöltését. Ez kivétel nélkül érvényes mindenütt, ahol játékról van szó. Például érvényes a víz játékára vagy a játszó állatokra is. A játékteret, amelyben a játék lejátszódik, úgyszólván maga a játék méri ki belülről, és sokkal inkább a játékmozgást meghatározó rend határolja körül, nem pedig az, amibe beleütközik, tehát a szabad tér határai, melyek a mozgást kívülről korlátozzák. " (91)

      "A játék valóban arra korlátozódik, hogy megmutatkozzék. Létmódja tehát az önmegmutatás. ... A játék kiváltképpen megmutatkozás." (92)

      "... a játékfeladat vállalása önmagunk játékba hozása. Így a játék önmegmutatása azt idézi elő, hogy a játszónak úgyszólván önmagát sikerül bemutatnia, amikor valamit játszik, tehát bemutat." (92)

      "Mármost lehetősége szerint minden megmutatás valaki számára való megmutatás. Hogy ezt a lehetőséget mint olyat szándékolják is -- ez a művészet játékjellegének a sajátossága. A játékvilág zárt terének itt úgyszólván leomlik az egyik fala." (92)

      "A nézőnek csak módszertani elsőbbsége van: abból, hogy a játék az ő számára van, láthatóvá válik, hogy benne rejlik az értelemtartalom, melyet meg kell érteni, s amely azért elválasztható a játékosok viselkedésétől. Itt alapjában megszűnik a játékos és a néző közötti különbség. A követelmény, hogy magára a játékra, annak értelemtartalmára kell irányulnia, mindkettőjük számára azonos." (93)

      "A művészet megmutatása lényege szerint olyan, hogy valaki számára van, akkor is, ha nincs ott senki, aki csupán hallgatná vagy szemlélné." (93)